Új szakaszába lépett a véderdő átalakítása

Ennek megkezdésére a 2019. évi víz világnapja adott különleges alkalmat. Erre a fontos eseményre meghívtuk az Illyés Gyula Általános Iskola diákjait is, akik Huszti Ágnes tanárnő vezetésével aktív közreműködőként kapcsolódtak be a csemeteültetés munkáiba.
A munka megkezdése előtt beszéltünk a víz és az erdő szoros kapcsolatáról, ami Hévízen egy különleges tóvédelmi funkcióval is kiegészül. Ennek jelentősége – a kommunikációs erőfeszítéseknek köszönhetően – egyre szélesebb körben kezd ismertté válni. Mind kevesebbszer kell magyarázni, hogy mi a szerepe a tó körüli véderdőknek.
Ezek az erdők jelenleg egykorúak, ami nem teszi lehetővé, hogy a tó védelmét folyamatosan biztosítsák. A fák egyszerre öregszenek meg, és mivel élőlényként az életük nem véges, ezért közelítőleg egyszerre pusztulnak el. Ebből következően, ha nem avatkozunk közbe, előbb – utóbb eljön az az idő, mikor egyes helyeken átmenetileg nem lesz erdő a tó körül.
A folyamatos védelmet csak vegyes korszerkezetű erdők tudják biztosítani. A vegyes korszerkezet kialakítása hosszú, több évtizedes folyamat. Ennek első lépéseként 72 db kisebb léket vágtunk az erdőbe. A lékek kivágására azért volt szükség, hogy teret biztosítsunk egy új, fiatal korosztály elindulásának.
A lékekben segítjük az erdő természetes megújulását, a vegyes kor kialakulásához szükséges új nemzedék fejlődését. Mostanáig az idegenhonos, intenzíven terjedő fafajok erőteljes terjeszkedése miatt az őshonos fafajok természetes úton csak szerény mértékben tudtak újulni. Mivel az erdőrekonstrukció másik céljaként az összes intenzíven terjedő fát kitermeltük, ezért várható, hogy az őshonos fajok természetes újulata erőteljesebb meg fog jelenni. Ahol a természetes újulat mennyisége nem elegendő, ott azt mesterségesen kiegészítjük, makkot vetünk vagy csemetét ültetünk.
Ezt a mesterséges kiegészítést kezdtük meg – víz világnapja lévén – a tóhoz legközelebb elhelyezkedő lékben. A ligeterdők egyik fontos fafaja a magyar kőris, melynek 300 db csemetéjét ültettük el a diákok közreműködésével. Április folyamán további 12.000 db csemetét ültetünk még és 450 kg makkot vetünk el. A mesterséges kiegészítés fő fafaja a legmélyebb fekvésű, legvizesebb részeken a mézgás éger, kicsit magasabb fekvésben a magyar kőris, a legmagasabb részeken pedig a kocsányos tölgy lesz. Kisebb mennyiségben vadkörtét, vadalmát, mezei juhart és mezei szilt is elegyítünk a fő fafajok csemetéi közé.
A domboldalon húzódó nyugati véderdőben csak kocsánytalan tölgyet ültetünk. Itt nem lesz elegyítés, mivel az erdőt 37 fafaj alkotja, tehát már most is rendkívül elegyes. Az itteni természetes erdőtársulás fő fafaja, a kocsánytalan tölgy előfordulása viszont nagyon szerény mértékű, ezért a meglevő néhány db természetes újulatát 3000 db csemetével egészítjük ki.
Miután a diákok megtanulták és jól begyakorolták a csemeteültetés fogásait, kaptak 1-1 db csemetét, hogy otthonaikban elültetve figyelhessék azok fejlődését. Az együtt végzett munka közben Huszti tanárnővel megbeszéltük, hogy a vendég ÖKO-iskola tanulóit máskor is szívesen látjuk a véderdőben, hogy azt közösen bejárva megfigyelhessük az átalakítás - reménység szerint - egyre jobban látszó eredményeit.

Vissi Géza
erdőgondnok